A gyors és hatékony közlekedésnek ma már több módja van és gyakran nem pont az, amire leghamarabb gondolnánk. Az önállóság és szabadság érzését egyértelműen akkor élhetjük meg a leginkább, amikor rendelkezésre áll egy saját jármű, általában autó, amibe bármikor beülhetünk és oda megyünk, ahová éppen szeretnénk. A városok hatalmas forgatagában ugyanakkor egy bringával sokkal jobban lehet boldogulni. Kikerülve a dugókat rövidebb idővel érhetünk el szinte bárhová. A biztonságos közlekedés alapját képezi a kerékpár fék, aminek minden helyzetben remekül kell működnie. Ez az alkatrész az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött. A legelső bicajok megjelenése óta sokféle megoldás látott napvilágot. A legelőször használt gyerekbringák esetében a kontra kerékpár fék volt az, ami garantáltan hatásos volt.

A több tárcsás rendszereknél ez ugyanakkor már nem volt megoldható, így megjelentek a kézi vezérlésű megoldások. Ezek körébe tartozott az egy-forgáspontos középhúzós, oldalhúzós, a két-forgáspontú oldalhúzós, a cantilever kerékpár fék egyaránt. Ezek mondhatni a régi idők maradványi, ugyanis ezeket követően jelent meg az úgynevezett V kerékpár fék, ami mára teljesen kiszorította az elődeit. Az 1990 környékén forgalomba kerülő műszaki megoldás ugyanakkor tovább fejlődött tárcsafékké. Az előbbiek esetében általában közvetlenül a felni került lefékezésre, ellenben az utóbbi esetében, már egy külön tárcsa lett felhelyezve a kerékre és azon keresztül valósult meg a lelassítás. Ez a kerékpár fék már nagyobb hatásfokkal rendelkezett így különösen kedvelt lett a gyártók körében.